Tovább vonszolta magát a hegycsúcs felé. A hó egyre mélyebb volt és egyre nehezebbnek érezte kaszáját melyet maga után húzott.
-Még mindig nem értem. Miért pont ide?
Ostoba ember. A gondolkodást hagyd csak rám, mondtam már.
Rosszallóan mordult egyet majd készült megszólalni de a hang megelőzte.
Ez is benne volt a szerződésünkben: a kérésedben szereplő cél érdekében hozott döntések az enyémek, te pedig nem kérdőjelezed meg őket. Meg amúgy is, azonosak az érdekeink. Elvégre te is a leghatalmasabbak közt akarsz lenni.
Elvigyorodott majd arca ismét komollyá vált.
-Igazad van. Viszont mégse ártana hogyha tudnám legalább azt hogy mi vár rám. Te érdeked is hogy ne haljak meg...
Nem ismered az érdekeimet, mondtam már. De most ne ezen gondolkodj, nem vagyunk már messze.
A nap kezdett eltűnni a sziklák mögött.
-Éjszaka meg fogok fagyni. Meg kell állnom tábort verni.
Ez része a tervnek, éjszaka kell elérnünk a csúcsot. Az életben maradásodról majd gondoskodok.
Pár órányi kényszerített menetelés után elért egy kis lapos területet.
Megjöttünk.
Különös volt. A hó eddig csillogott a hold fényében de itt fekete volt minden. Pár pillanaton belül eltűntek a csillagok és már a hold is az égről. Minden sötétségbe borult és hangok is egyre jobban eltompultak.
Megmutattad hogy testileg készen állsz egy komolyabb megmérettetésre, most meglátjuk hogy lelkileg mennyire vagy erős.
Iszonyatos fájdalom hasított az egész testébe, térdre rogyott. Kivehetetlen hangokat kezdett hallani minden felől. Egyszer csak akaratán kívül megmarkolta fegyverét, felállt majd kinyitotta a szemét. Mindenhol erős vörös fényt látott majd eltűnt minden.
Most már az enyém vagy...

To be continued... x3